Élet a campuson

Egyetemi élet, diákhagyományok

A Miskolci Egyetem nagy múltú klubja - a RockWell Klub - 1969 óta várja a kikapcsolódni vágyó hallgatókat. A szórakozóhely arculata többször változott az évek során, az utolsó nagy átalakítás 2000-ben történt. Azóta az úgynevezett "kék roki" várja estenként a bulizni vágyó diákságot, nappal pedig sörözoként üzemel. A mellette lévo"piros roki", azaz hivatalos nevén a RockWell Cafe napközben a beszélgetni vágyó hallgatóság közkedvelt helye, ahol nemcsak kávézni, hanem éhséget csillapítani is lehet. A legújabb rész a Miller Music Club, mely elsosorban a partizene kedveloit várja. A "rokik" évente két nagy rendezvénynek is helyszínt biztosítanak. A Rocktóberfestet 2001 óta minden év októberében megrendezik, egyre nagyobb sikerrel, hiszen folyamatosan színesednek a programok, bovülnek a helyszínek. A MEN (Miskolci Egyetemi Napok) már régebbi hagyományokra visszanyúló zenei programsorozat, mely a selmeci diákhagyományok ápolására is lehetoséget nyújt.

A Miskolci Egyetem elodje, a selmeci Akadémia számos diákhagyomány bölcsoje volt. A középkortól kezdve a színes diákszokások minden iskolának a sajátjai voltak, de napjainkban az a komplex hagyományegyüttes, amelyet "selmeci hagyományokként" ismerünk, hazánkban egyedülálló. Ennek részei a különféle kari egyenruhák is, melyek könnyen felismerhetové teszik a karok hallgatóit.

Az egyetemre kerülo ifjú még "pogánynak" vagy "poganyinának" számít, s csupán akkor keresztelik "balekká" egy ünnepélyes szakestély keretében, ha a balekoktatást követoen sikeresen vizsgázott. Keresztszülei "vulgó" és "alias" nevet adnak neki, amelyet aztán élete végéig visel. Vulgójukat csak a másodévesek használhatják, felsobb évesként már az alias nevére is jogosulttá válik a hallgató. Ezek után különbözo fokozatok lépnek életbe, másodévesen "kohlenbrennerré", az alapszigorlat után "firmává" válik az illeto. Ebben a minoségben elérheti az "Isteni Fényben Tündöklo Dicso Firma" rangot is, a végzés után pedig "veterán" lesz.

Hagyományaink fénypontját a már említett szakestélyek jelentik, amelyek formalizált vidám együttlétek, s amelyek az egyes karok sajátosságai szerint zajlanak. Szigorú házirendjük van, amelyet mindenki köteles betartani. A szakestélyek olyan alkalmak, amikor a hétköznapitól eltéro hangulatban tanárainknak, vendégeinknek, társainknak tréfásan elmondhatjuk róluk alkotott véleményünket - ugyanis sértodésnek helye nincs.

A tradíciók talán legszebb és az egyik leglátványosabb része a valétálás, mely a végzos hallgatók egész tanévet végigkíséro, a várostól és az egyetemtol való búcsúzását jelenti. Ennek része a szalag-, majd a gyuruavatás, a Szalamander (fáklyás felvonulás a városban), a Valétabál és a többi esemény, amelyek lezárják az egyetemi éveket.

A hagyományokban való részvétel természetesen önkéntes választás kérdése, de véleményünk szerint nagyon sokat veszít az, aki kimarad belolük. Nemcsak végigkíséri az egyetemi éveket (sot valódi diákévekké varázsolja oket), hanem a végzést követoen is, egy életre meghatározó marad az alma materhez és a diáktársakhoz való kötodés.