Dr. Horváth Tibor a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán 1951-ben summa cum laude eredménnyel doktorált. 1949-1950 között elvégezte az Államügyészi és Bírói Akadémiát. 1950-ben ügyészi kinevezést nyert és ebben a minőségben előbb a Fővárosi Főügyészségen, majd az Igazságügyi Minisztérium ügyészi felügyeleti főosztályon teljesített szolgálatot. 1952-1955 között a leningrádi egyetemen posztgraduális tanulmányokat folytatott. 1956-ban az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő főosztályára nevezték ki előadói, majd osztályvezetői beosztásba. 1957-től a Fővárosi Bíróságon büntető ügyszakban bíróként, majd tanácsvezető bíróként tevékenykedett. 1959 májusában saját kérésre az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetbe helyezték át, ahol tudományos kutatóként - osztályvezető, illetve főosztályvezető beosztásban - a büntetőjogi és kriminológiai főosztályon dolgozott.

Oktató tevékenységét 1971-ben kezdte meg. 1971 és 1980 között szerződéses alkalmazottként a BM Rendőrtiszti Főiskolán a „Büntetőjog”, illetve a „Büntetés-végrehajtási jog” című főkollégiumi tantárgyak főiskolai előadója volt. 1977 és 1980 között meghívott előadóként a szegedi JATE Állam- és Jogtudományi Karán speciálkollégiumot vezetett a pönológia és a büntetés-végrehajtási jog anyagából. 1981-től a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Tanszékének vezetője 1992-ig. 1984 és 1990 között a Kar dékánja, emellett a Kar Doktori Tanácsának elnöke és az egyetemi Habilitációs Bizottság tagja volt. Jelenleg a Bűnügyi Tudományok Intézetének emeritus professzora.

Kandidátusi értekezését "Az élet elleni bűncselekmények a Magyar Népköztársaságban" címmel védi meg. Akadémiai doktori disszertációját a büntetési elméletek fejlődésének tárgyköréből 1980-ban védte meg. A JATE rektorának javaslatára címzetes egyetemi tanár, 1981-től az ME Állam- és Jogtudományi Kar Bűnügyi Tudományok Tanszékének egyetemi tanára. 1992 óta a Lapföldi Egyetem (University of Lapland, Rovaniemi) díszdoktora.

A Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán több tárgy jegyzője volt a jogász alapképzésben, de részt vett a doktori képzésben is. Emeritus professzorként 2006-ig tartott előadásokat a „Büntetőjog Általános rész” című tárgy körében.

Kutatási területe előbb a büntetőjog általános és különös részi problémái, majd a büntetőjog-tudomány tudományelméleti és történeti kérdései, később pedig a pönológia és a büntetés-végrehajtási jog. Kutatási eredményeiről több szakmonográfia, egyetemi és főiskolai jegyzet, kommentár és számos elméleti tanulmány tanúskodik. Összes publikációinak száma 123. Idegen nyelvű publikációinak száma 48, ebből 22 külföldön jelent meg. Számos intézeti-tanszéki kutatás témavezetője volt.

Az európai országok büntetőjogrendszerének tanulmányozására, és tudományos életének megismerésére számos tanulmányúton vett részt (pl.: Finnország, Dánia, Anglia, Németország). Személyes meghívásoknak eleget téve több külföldi egyetemen és tudományos intézetben is tartott előadásokat (így pl.: Leningrád, Moszkva, Tbiliszi, Prága, Krakkó, Lublin, Bratislava, Várna, Freiburg, Trier, Helsinki, Turku, Rovaniemi, Kosice).

Aktív oktatói időszaka alatt témavezetésével többen szereztek PhD fokozatot.

Tudományos, szakmai-közéleti tevékenysége széleskörű. Számos szakvéleményt készített az Igazságügyi Minisztérium részére büntetőjogi és jogpolitikai kérdésekben. Az igazságügy-miniszter felkérésére részt vett az 1961. évi, illetve az 1978. évi büntetőtörvénykönyv előkészítésére létrehívatott kodifikációs főbizottság munkájában. 1989-ben részt vett a Németh-kormány rehabilitációs bizottságának munkájában és szakvéleményt készített a magyar büntetőjog 1945 és 1961 közötti alakulásáról. 1996-ban az országgyűlés alkotmány-előkészítő bizottságának felkérésére szakvéleményt készített az élethez való jog alkotmányos szabályozása tárgyában.

Tagja volt az MTA Tudományos Minősítő Bizottság Állam- és Jogtudományi Szakbizottságának, az Akadémia Jogi Bizottságának, a miskolci Akadémiai Bizottságnak. Számos esetben vett részt kandidátusi és doktori értekezések elbírálásában. Megalakulása óta közreműködik a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság (AIDP) tevékenységében, többször nemzeti referátumot is készített. Számos alkalommal vett részt a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság, a Nemzetközi Kriminológiai Társaság illetve a Nemzetközi Jogösszehasonlító Társaság kongresszusain. 1990-ben beválasztották a Nemzetközi Büntetőjogi és Börtönügyi Alapítvány tagjai közé, amelynek egyes ülésén előadóként szerepelt. 1994-96 között az OTKA Állam- és Jogtudományi Zsűri tagja, 1996 és 1999 között elnöke. 1990-ben a Halálbüntetést Ellenzők Ligája a társaság elnökévé választotta és ebben a minőségben nyújtotta be a halálbüntetés megszüntetésére irányuló petíciót az Alkotmánybírósághoz. 1998. január 1-jén nyugdíjba vonult és ettől kezdve emeritus professzor.

Kitüntetések, szakmai díjak:

Publikációs lista